Szabad licenc

From Griki
Jump to: navigation, search

Ennek a lapnak a célja, hogy megpróbálja – amennyire lehetséges, objektívan – leírni a szabad licencekről mindazt, amit tudni kell ezek használatához; igyekszik eloszlatni a tévhiteket; igyekszik praktikus tanácsokat adni ezek alkalmazásához; megpróbál előre elkészített dokumentumokkal segíteni abban, hogy ezen licencek alatt elérhető tartalmak gazdagodjanak, bővüljenek.

Ez egy wikilap, és mint ilyet gyakorlatilag bárki módosíthatja vagy kiegészítheti, nyilván a témába vágó tartalommal és megfelelő formában. Ha ez nem sikerül, emailben is lehet hozzáírást kérni, javaslatokat tenni akár nekem közvetlenül is.

Ez a lap jelenleg fejlesztés alatt áll, vagyis a tartalmát – idő és energia függvényében – még készítem, bővítem.

Hozzászólni a vitalapján érdemes (fent „discussion”), bár elvileg beleírni is lehetséges, hiszen wiki. Kérdéseket a grin kukac grin pötty hu címre lehet emailben írni, ha lenne.

A szerzői jog

Mielőtt rátérek a licenc fogalmára tisztázni kell, hogy miért van erre az egészre szükség.

Modern korunk egyik – mára meglehetősen ellentmondásos, ha nem egyenesen káros – vívmánya a szerzői jog, mely a szellemi termékek védelmét biztosítja. A szellemi termékek (melyeket innentől nevezzünk „műnek”, mint a törvény is teszi; másik elnevezése „szellemi termék”) olyan dolgok, amit valaki kreatív tevékenység segítségével alkotott meg; a törvény nem a fizikai dolgot védi, amit létre hozunk (például egy könyv vagy egy festmény) hanem a kreatív tevékenység során előálló alkotást, tartalmat, látványt, formát: ez a „mű”, aminek a „fizikai dolog” egy adott megvalósítása.

Azért is hangsúlyozom ki ezt a „fizikai” dolgot mert a jogban két nagyon eltérő törvénykörről van szó:

  • a fizikailag létező dolgok birtoklását és hsználatát a polgári törvénykönyv szabályozza: mint egy vázát, ezeket a dolgokat lehet birtokolni, elzárni, fizikailag eltulajdonítani, megsemmisíteni.
  • a fizikailag nem létező alkotást, a mű formáját, jellemzőit, tulajdonságát a szerzői jog szabályozza: mint Mikiegér formáját; ezeket a dolgokat fizikailag nem lehet sem birtokolni, elzárni vagy ellopni, és megsemmisíteni sem igazán – ellenben lehet őket fizikailag megvalósítani (lerajzolni, megfesteni, reprodukálni) vagy előadni (elénekelni, elmondani), lehet ezt a reprodukciót másolással megoldani, lehetséges a művet más művekkel együtt kezelni (a képet beilleszteni például egy könyvbe), lehetséges a művek alapján más műveket létrehozni (például a Mona Lisa képéből krétarajzot készíteni).

Az emberek fejében általában ez a két kör nem különül el egymástól, de a jog teljesen másképp vonatkozik rájuk, hiszen az egyik egy adot fizikai dologról, a másik pedig egy ötletről vagy tevékenységről szól.

A szabad licenc fogalma

Ezt a Wikipédia idevágó cikke jól megfogalmazza: „A szabad licenc kifejezés olyan licencszerződési formákat jelent, melyek biztosítják, hogy a licencelt szellemi termék szabadon felhasználható.”

A licenc fogalma

Először határozzuk meg, hogy mi az a „licenc”.

A licenc magyarul megfelel a „felhasználási szerződésnek”, ami egy polgári jogi szerződés egy adott re (vagyis egy olyan szellemi termékre, mely a szerzői jogi törvény hatálya alá esik) a mű alkotója és felhasználója között, és azt írja le, hogy a művet milyen módokon lehet felhasználni.

Ebből az is látható, hogy nem szükséges ilyen szerződés (licenc) akkor, ha a mű nem esik a törvény hatálya alá. Ilyen esetek például:

  • jogszabályok és az „állami irányítás egyéb jogi eszközei”;
  • a bírósági vagy hatósági határozatok, hivatalos közlemények, ügyiratok;
  • a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések;
  • sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tények és napi hírek;
  • a folklór kifejeződései (kivéve a népművészeti ihletésű de egyedi jellegű műveket);
  • valamint „valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek”.

A művek bizonyos köre szintén nem tartozik a törvény védelme alá:

  • ha a szerző halála óta eltelt több, mint 70 év, a mű nem részesül védelemben;
  • a művek úgynevezett szabad felhasználási eseteire nem vonatkozik a védelem; ennek szabályai bonyolultak, de általában kijelenthetjük hogy szabad felhasználásnak számít a művek nem jelentős részének idézése, magáncélú másolata (kivéve a kivételeket), nyilvános előadások és politikai hazugságokbeszédek részletei, az időszerű tájékoztatás céljára felhasznált részletek.

A licenc tehát egy szerződés, ami pontosan meghatározza, hogy a művel ki vagy kik, hogyan és mit tehetnek, pontosabban:

  • a mű nyilvánosságra hozatala;
  • a szerző nevének feltüntetése;
  • a mű másolása (többszörözése);
  • a mű terjesztése;
  • a mű nyilvános előadása, vagy nyilvánossághoz közvetítése;
  • a mű átdolgozása, feldolgozása, fordítása.

A szabadság jelentése

A szabadság a „szabad licencek” esetében azt jelenti, hogy a művet annak ellenére, hogy az a szerzői jogi törvény által védelemben részesül (és mint ilyet tilos bármire felhasználni a szerző előzetes, írásos engedélye nélkül) egy nagyon széles kör (ideális esetben bárki) nagyon széles körű célokra (ideális esetben bármire) fel tudja használni. Ez a szabadság tehát nem az ingyenességet jelenti, hanem azt, hogy a művet bárki használhassa, reprodukálhassa vagy azt felhasználva új művet hozzon létre.

Az ingyenesség nem szabadság. Lehet egy mű ingyenes (például egy interneten át ingyenesen elérhető kép) miközben annak felhasználása nem szabad:

  • azt nem szabad lemásolni (lefényképezni, letölteni),
  • nem szabad másoknak odaadni, eladni (terjeszteni), publikálni,
  • nem szabad az alapján újabb művet létrehozni,
  • nem szabad módosítani,
  • nem szabad más művekbe beépíteni.

Az ingyenes művel egyet szabad tenni – amennyiben a licenc nem rendelkezik másképp: megnézni.

A szabadság tehát mindezeket a jogokat biztosítja: a művet nem csak nézni, de valóban felhasználni is lehet.

A szabad licencek rövid története

Az első szabad program talán az 1975-ös TinyBASIC volt, melyet Dennis Allison bocsájtott útjára a Dr. Dobb's Journal hasábjain, és hamarosan tömegével jelentek meg az újabb TinyBASIC változatok az akkoriban elérhető rendszerek mindegyikére.

A valódi szabad licencek atyja viszont tagadhatatlanul Richard Stallman, aki egy 1983-as kellemetlen kaland után (a programját egy cég elkérte, azt módosította majd nem volt hajlandó a módosítást visszaadni) 1988-ban létrehozta az Emacs General Public License-t ami a GNU General Public License őse volt, és így a valódi, jogi háttérel is rendelkező szabad licencek alapja is egyben.

Stallman célja nem csak az volt, hogy lehetőséget adjon egy mű felszabadítására hanem az is, hogy megakadályozza, hogy az így szabadon felhasználható művekbe mások által belefektetett energia segítségével létrejövő újdonságokat már ne osszák meg ugyanígy másokkal, ezért az Emacs licenc és a GPL is kifejezett kitételeket tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a felhasználás végeredményének kötelezően ugyanolyan feltételekkel elérhetőnek kell maradnia, mint az eredetinek. (Ezt angol nyelvterületen manapság „share-alike”-nak nevezik, amit magyarul „ugyanígy add tovább”-nak lehet fordítani.)

Stallman licence mellett számos programot is készített, melyeket ezen szabad licencek alatt publikált. Akkor még nem tudhatta, hogy ezzel micsoda lavinát indít el: mára már szinte nem találunk olyan számítógépet melyen nincs legalább egy szabad licenc alatti program (ez még a teljesen zárt, jogvédett rendszerekre is igaz, melyek belsejében megtalálhatunk ilyen részeket); létrejöttek olyan elképesztő szabad tartalmak, mint a Wikipédia vagy az OpenStreetMap, és számtalan szabadon licencelt képgyűjtemény, zenegyűjtemény és még sorolhatnánk.

Természetesen a szabadság nem öncélú: a cél, hogy az ellenséges jogi környezet ellenére a tudás, a szellemi termékek az emberiség közös tudását gyarapítsák, hogy elősegítsék azt, hogy az egyik ember a másik tudására épít, és abból alkot új dolgokat; annak felismerése, hogy a megosztott tartalom gyarapodásából az is nyer, aki azt eredetileg megosztotta. (A témában tanulságos egy nemzetközi népmese: a Kőleves.)

A szabad licencek használatának fontossága

A szellemi termékek jogi védelmének kialakulása előtt a világ másképp tekintett ezekre a művekre: nem hogy büntették a másolást, de a legtöbb esetben kifejezetten kívánatos volt: kódexmásolók másolták az iratokat és könyveket, dalmesterek énekelték tovább mások dalait, az emberek tovább adták mások verseit, történeteit. Ismert tény, hogy Shakespeare műveinek jelentős részét más művek átírásával hozta létre: ezt azonban senki nem tekintette „lopásnak” vagy „plágiumnak”; a tevékenység a művek még jobbá tétele volt. De nagy általánosságban az emberiség tanulása mindig arra épült, hogy az ősök által kitalált dolgokat és elért eredményeket megosztották a fiatalokkal, akik aztán azokból újabb és újabb dolgokat hoztak létre: így fejlődött a világ.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szellemi termékek védelmének szükségességét, hiszen napjainkban akár jelentős mennyiségű munka szükséges egy eredmény létrehozásához, és gyakran az alkotó életszinvonalának fenntartásához szükségesek ezek a plusz bevételek.

A rendszer eredetileg erre volt kitalálva: a szerző megalkot egy művet, és egy bizonyos ideig (nagyjából 15 évig az eredeti elképzelés szerint) ezen mű felhasználásával ő rendelkezhet, azt eladhatja vagy bérbe adhatja, és így szerezhet bevételt. Ezen védelem részei a szerzői jog (ami műveket), a szabadalmi jog (ami ötleteket) és a védjegyjog (ami az előállítóra jellemző szimbólumokat véd).

Azonban mára a rendszer – sokak szerint – aránytalanná vált. A szerzői jog már gyakran nem a szerzőket védi, hanem a szerzői jogi bevételekből élő cégeket, és ezek cégek extrém bevételekre tesznek szert hogy azzal befolyásolják a politikát, ami pedig befolyásolja a jogi védelem idejét (Lawrence Lessig jogászprofesszor, a Creative Commons alapítója szerint a szerzői jogi szabályozást jelenleg a korrupció alakítja). Ennek eredményeképp a védelem a kezdeti másfél évtizedről mára majdnem 120-140 évre emelkedett, hiszen a szerző halála+70 év egy 25 éves korában alkotó, és jó egészségnek örvendő szerző esetében pl. 60+70=130 év; ráadásul a tendencia nem áll meg, hiszen ezen cégek által birtokolt bizonyos művek már ezt a kort is meghaladják, így napjainkban folyik a „politikusok meggyőzése” a szerző halála+95 éves időtartamról, ami átlag 145-165 éves védelmi időt jelentene. Ez a védelmi mérték már jelentősen túlmutat azon a józan törekvésen, hogy a szerző tisztességes bevételt szerezhessen alkotása után.

A rendszer eredménye az, hogy a művek kikerülnek a közkincsből, vagyis azok a közönséges emberek számára szabadon nem elérhetőek és nem használhatóak fel; azokat nem lehet „előadni” (tanítani), nem lehet őket tovább fejleszteni, rájuk újabb alkotásokat építeni.


A szabad licencek ezt a folyamatot igyekeznek ellensúlyozni, megpróbálják biztosítani, hogy a művek igenis részei legyenek a közkincsnek, legyenek és maradjanak felhasználhatóak. Az „így add tovább” („share-alike”) licencek azt is igyekeznek biztosítani, hogy az ezekből a művekből készült új művek is kötelezően részei maradjanak a közkincsnek még akkor is, ha alkotójuk amúgy szeretné a közösből „elvenni” (igazából nem elveszi, hanem csak felhasználja, hiszen ezek nem fizikailag létező dolgok), de a végeredményt csak magának megtartani.

A szabad licencek ellen szóló érvek

  • kompatibilitás - pd
  • kevesebb profit
  • mas jobb otletekkel rendelkezhet mint a szerzo

Keresekedelmi felhasználás

Akadályozza-e a szabad licenc a megélhetést

Akadályozza-e a szabad licenc az államigazgatást

Szabad licenc és a közpénzek

A művek fajtái és a szabad licencek

  • képek
  • zenék
  • szöveges művek
  • statisztikai adatok
  • térképek

Hogyan használjunk szabad licenceket

Munkavállaló: Szerződések

Munkaadó: Megbízási szerződések

Állami szervezetek

A szabad licencek fajtái

Szabad licencekkel foglalkozó vagy azt alkalmazó szervezetek

További olvasnivalók