Szerzői jogi reform

From Griki
Jump to: navigation, search

Ezen a lapon gyűjtöm a rendszertelenül a témában megjelent dolgokat.

Kalózpártos beszélgetések

Elsőnek az első felvetésre: Hornyák Péter azt mondtad, hogy az jelentkezzen aki szerint semmiféle formában és értelemben nem lehet a másolás bűn; ezzel nem értek egyet, a következőben kifejtem. Azzal, hogy alapvetően és az esetek nagy részében legálisnak kellene lennie, egyertértek, de ez egy majdnem irreleváns apróság ahhoz a célhoz képest, hogy meg kell reformálni az egész szerzői jogi, szabványügyi és védjegyrendszert, úgy, hogy az ne csak a freeriders de az ebből élők érdekeit is védje (úgy a Nagytőkését mint a Kalózét), és vegye figyelembe a jelen rendszer kialakítása óta eltelt 200 évet.

A másik kérdés, hogy mi az hogy „bűn”, erkölcsi-etikai vagy jogi téren. Ezt a kifejezést nem szeretem: a bűn az amire a többség azt mondja, hogy helytelen, egészen addig, míg a többségből kisebbség nem lesz miközben a bűn köre ezt nem követi. A szerzői jogoknak van egy jelen rendszere, az nagyrészt definiálja a jogkövető és jogellenes magatartásokat; ennek lehetséges kisebb vagy nagyobb reformja, és ebben lehet elveket követni és ellenezni. Ezek alapján tudom magam definiálni; a „mi a bűn” formában nem, mert szerintem univerzálisan létező „bűn” nincsen, mint ahogy univerzális erkölcs vagy etika sincs.

A harmadik rész az, hogy nagyon munkaigényes – de hálás – feladat összeszedni egyrészt a jelenlegi rendszer működését (beleértve a jog által el sem ismert, de annál gyakoribb „magatartási formákat”, mint amilyen a filecsere vagy a stídiók jogokkal való visszaélése és a szerzők elnyomása, a közös jogkezelők működésének aránytalanságai stb), illetve összeírni, hogy a szerzői jogi rendszerből kik és milyen célú bevételekre legyenek jogosultak (pl. alkotóművész kiegészítő keresete, vagy főállása), és amikor látja az ember, hogy a rendszerben milyen tevékenységek után kik és milyen jogalappal (erkölcsi alappal) szeretnének bevételt szerezni, és azt milyen nagyságrednben akkor lehet megnézni hogy mi lehetne a reform iránya.

Például open source/open content: meg lehet élni belőle, az elv az, hogy mindenki azért kap pénzt, amiért megdolgozott, de nem kap „koncessziós” és „monopol” jogok után bevételt. Vagyis írok egy programot, kapok érte 100 forintot, nekem ennyi az órabérem, ki vagyok fizetve, a program ezután közkincs. Nyújthatok hozzá supportot, pénzért, fejleszthetem pénzért, stb. De nem kapok pénzt azért mert VALAMIKOR megírtam, és az azóta „ketyeg”.

Szabványok és szabadalmak: az ötleteket kiagyalóknak is jár bevétel, és az ötletük védelme. Azonban ennek vannak „erkölcsi” határai: egy ötletet védjünk azért, hogy a kitalálója monetizálhassa, ennyi előnye legyen. De nem azért védjük, hogy kizárhassa a világot évszázadokra, és csak az ötlet létének jogi védelméért bevételt kapjon. Általában reálisnak tartom a jogvédelmet 2-5-10 évre, annak fajtájától függően: pl. egy új zeneszám nem lesz 5 évig új, és egy új fajta erőátviteli módszer ha 10 év alatt nem hoz elég pénzt a feltalálónak, akkor nem alkalmas a kiaknázásra, és emiatt ne fogjuk vissza az egész világ fejlődését.